Szinte biztos vagyok benne, hogy azok a nők, akik az átlagosnál valamennyivel többet várnak a babájuk érkezésére, ezeket a stációkat mind végig járták. Elmesélem, hogy én hogyan éltem, illetve élem meg.
1,) A terhességi teszt
Elhatározzátok, hogy babát szeretnétek, hiszen eljött a Ti időtök. Az első néhány hónapban még talán nem is figyelsz a ciklusodra, és a tested jelzéseire, csupán azzal a boldog tudattal kelsz és fekszel, hogy ebben a hónapban akár már terhes lehetsz. Ahogy közeledik a nem várt menstruációd ideje, izgulsz, hogy ne jöjjön meg, talán émelyegsz is az utolsó napokon, úgy érzed, hogy valahogyan máshogy fáj a pocakod, és mintha érzékeny lenne a melled. Így hát betárazol különböző érzékenységű terhességi tesztekkel, amit a fórumokon ajánlottak. Mivel nem tudsz várni, tesztelsz. Persze hogy negatív! Ennél negatívabb már nem is lehetne. Azért feltöltöd a tesztről készült képet egy kérdezz-felelek oldalra, hogy hátha valaki pozitívnak látja majd, és akkor lehet örülni. Ott lekiabálják a hajadat is a fejedről, hogy ne legyél türelmetlen, no meg vak, ez negatív, de majd lesz pozitív is, ne aggodalmaskodj. Pár nap múlva ismét tesztelsz egy negatívat, vagy megjön a menstruációd. Az elején nagyon elkenődsz, de megnyugtatlak: eltelik jó pár hónap, esetleg év, és alábbhagy a tesztvásárlási kedved és az az egy árva csík sem fog úgy kiborítani, mint az elején.
2.) Család és barátok
Jó ideje együtt vagy a pároddal, talán már össze is házasodtatok, így aktuálissá válik a a kérdés: “És mikor jön a trónörökös?” Aztán van olyan kedves rokon, vagy barát, aki azt is az orrotok alá dörgöli: “Mire vártok még? Kifuttok az időből!” -mindezt úgy, hogy a saját mindenórás pocakját simogatja közben. A leendő nagyik is hihetetlen izgatottak: “Már nézegetem a babaruhákat, remélem hamarosan vásárolhatok is.” De ha nem kérdések, akkor tanácsok, vagy régi sztorik jönnek: “Próbálkozzatok, de ne görcsöljetek rá, úgy nem fog sikerülni.” Ja, úgy nem. De akkor Te se görcsölj rá arra, amit nagyon szeretnél. Vagy mutasd meg, hogy hogyan kell valamit nyomás alatt elengedni! “Ó, mikor én ennyi idős voltam, mint Te, az én kis Pistikém már óvodás volt, nem jó ám túl későn szülni”. Köszi. No, de ők legalább face to face állnak eléd. Van olyan is, amikor anyukádat állítják meg az utcán, vagy a barátnődtől érdeklődnek, hogy mikor lesz már gyereked. Ezt az én barátnőm nagyon szépen megoldotta: “Erzsike néni! Nem vagyok ott, amikor d.gnak, nem tudom, mikor lesz babájuk!” -nálam eddig ez vezet. Szóval nem egyszerű a környezettel megértetni egyrészt azt, hogy ez egy intim kérdés, amit majd Ti a pároddal megoldotok, másrészt esetleg vázolni azt, hogy ez nem biztos, hogy problémamentes kivitelezés lesz. Annak ellenére, hogy magánügy, meg kellemetlenül érint a sok kíváncsiskodó, jogos az elvárás és a kérdés is, hiszen ha szeretitek egymást, együtt tervezitek a jövőt, akkor nyilván gyermeket is szeretnétek. Nálam lelkiállapottól függ, hogy mikor hogyan reagálok. Volt, hogy elintéztem egy fél mosollyal, de olyan is, hogy egy-egy összejövetel előtt napokig szorongtam attól, hogy biztosan lesz, aki “kedvesen érdeklődik” majd.
3.) Terhes nők, kisbabák
No, ez megint nem egyszerű. Az elején odavagy attól, ha kisbabát látsz, vagy érzed az illatát, esetleg a kezedben tartod. Tetszenek az utcán a gömbölyödő pocakú kismamák, tán még rájuk is mosolyogsz.. Azt vizionálod, hogy hamarosan neked is lesz babád, látod magatokat hármasban, nagy boldogságban babakocsit tologatva. Nyugi, ez csak az első fázis. Jó pár sikertelen ciklus után, utálod az összeset. A kismamákat és a kisbabákat is. Meg a bababoltokat, ahova eddig néha bejártál nézelődni, sőt a biztonság kedvéért már törzsvásárlói kártyát is igényeltél, hiszen hamarosan kelleni fog. Irigy vagy a sikerükre, boldogságukra, és duzzogsz, szomorkodsz, amiért neked nem jön össze. Az még hagyján, ha ismeretlen! Na, de ha a barátnőd, kolléganőd, unokatesód, volt osztálytársad stb. terhes lesz, és akár személyesen, akár egy facebookra kiposztolt szedercsírát ábrázoló ultrahangos fotóból tudomásodra hozzák, na az a velőt rázó. Én 10-ből 9-szer úgy érzem, mintha leforráztak volna. Próbálsz mosolyt erőltetni az arcodra, vagy megnyomni a like gombot, de belül úgy fáj, amit leírni sem tudok. Aztán kis idő elteltével jön a lelkifurka, bánod, hogy akaratod ellenére így érzel, pedig nem vagy rossz ember. És tényleg nem is vagy az. Szerintem aki tagadja, hogy érzett volna így, az nem mond igazat. Ja, és sírd ki magad, meg kell gyászolnunk magunkat is, ne hagyjuk, hogy belül őrlődjünk!
4.) Kivizsgálások, orvosok, kanosszajárás
Miután konstatáltátok, hogy egy ideje nem kopogtat a gólya, elkezditek körüljárni a témát, hogy merre érdemes elindulni. Amit én javaslok: nőgyógyász, biológus, belgyógyász, és endokrinológus. Persze mire mindegyikből megtalálod a megfelelőt, addigra jó eséllyel túl vagy pár dühkitörésen, sírógörcsön, pánikrohamon stb. És ezt ugye a kellemetlenebbnél kellemetlenebb vizsgálatok sem könnyítik meg. Érdemes ajánlás alapján keresni szakembert, és sajnos a tapasztalat azt mondatja velem, hogy ha a körülmények engedik, akkor magánrendelésen érdemes próbálkozni. A TB által nyújtott lehetőségek siralmasak, ha nem vagy egészséges, vagy nyomozni kell, hogy az vagy-e. A TB-s endokrinológusom szerint pl. a PCOS egy nemlétező, kitalált nőgyógyászati betegség, az IR pedig csak divathóbort. Az ex-nődokim szerint pedig meddő vagyok. Szerencsére hamar felismerem, ha tévúton járok, így viszonylag kevés rossz tapasztalattal rendelkezem, de vannak hajmeresztő orvosok, akik még meg sem hallgatnak, vagy neadjisten félrekezelnek. Tájékozódj fórumokon, Facebook-csoportokban. Ha megtaláltad a számodra megfelelő orvosokat, szakembereket, akkor már csak egy zsák türelem és kitartás kell ahhoz, hogy az előírt terápiát tartani tudd.
5.) Megbirkózni saját magaddal
Sokszor azt érzed, hogy eleged van az egészből. Nem is akarsz te igazából gyereket, sőt nem is szereted őket (na, jó, ez így nem igaz). Van, hogy elgondolkodsz, hogy valóban Te szeretnél-e családot alapítani, vagy csak a társadalmi nyomás uralkodott el rajtad. Agyalsz rajta, hogy hiányzik-e neked ez az egész felhajtás a kisbaba körül? Mégis csak egy huszonéves projectről van szó, ha úgy nézzük. Nem lehet, hogy jobb lenne így, hogy hétvégén lustálkodhatsz az ágyban, utazgathatsz, azt és akkor csinálhatsz ahogy Te akarod? Olyan is előfordul, hogy annyira figyeled, hogy mely napokon ajánlott együtt lenni a pároddal, hogy máskor már kedved sincs hozzá. Aztán megfordul a fejedben, hogy mi van, ha sosem lehet kisbabád? Mi történik akkor, ha ketten kell leélnetek az életeteket? Vagy azon is elgondolkodsz, hogy elhagy a férjed, ha nem tudsz neki szülni. Na, ekkor jött el annak az ideje, hogy keress egy jó lélekgyógyászt. Amióta pszichológushoz járok, sok minden változott, változik. Magamról jóval többet tudtam meg. mint hittem volna, és az önismeret által folyamatosan formálódom, alakulok. Például kiderülhetnek akadályozó lelki tényezők: legyen az egy feldogozatlan gyász, vagy egy rossz élmény a gyermekkorodból amit aztán közösen orvosolni tudtok. Ha a testedre fordítasz időt, pénzt, energiát, akkor ugyanezt a lelked is megérdemli, igaz?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: