Vigyázz! Kész! Gyere, Baba!

A szemétnek a kukában a helye, igaz?

Akkor dobj is ki mindent, ami már felesleges, vagy sosem volt rá igazán szükséged. Ha ténylegesen az otthoni vagy az irodai szemetesedre gondolsz, hogy hogyan is néz ki, amikor már színültig van, Te pedig csak púpozod, nyomkodod lefelé, akkor tudod, hogy előbb-utóbb vagy a szemeteszsák szakad el, vagy a benne lévő szemét borul ki. Így van ez a lelkünkkel is, időnként muszáj selejteznünk. Ha valaki IR-es, PCOS-es (de másnak sem árt), akkor jó tudni, hogy azon kívül, hogy odafigyelünk a helyes táplálkozásra, a mozgásra és szedjük a gyógyszert, a lelkünkkel is foglalkoznunk kell. Akár saját magunk is, de ha nem megy, akkor kérjünk hozzá segítséget. Amikor a legutolsó ülésen arról beszéltem a pszichológusomnak, hogy milyen rossz élmény ért a nőgyógyásznál, és hogy nem is megyek hozzá többet, hanem új orvost keresek, nagyon megdicsért. Azt mondta, örül, hogy felismertem, hogy ez egy olyan helyzet, ahonnan tovább kell lépni. Ezután elkezdtem gondolkodni, hogy tulajdonképpen mennyi mindent ki kellene szórnunk az életünkből ahhoz, hogy igazán jól érezzük magunkat. Persze ez sokszor lehetetlen küldetésnek tűnhet, de a gondolattal eljátszani mindenképp érdemes.

Az energiavámpírok

Biztosan van a Te környezetedben is minimum egy olyan személy, akivel miután beszéltél, úgy érzed, mintha végigdolgoztál volna egy kánikulai napot a szántóföldön. Ő lehet, hogy folyton panaszkodik, vagy ellenkezőleg: minduntalan dicsekszik, netán mindenbe beleszól, megpróbálja kéretlenül irányítani az életed. De létezik az a fajtája is, aki mást se csinál, csak kérdez, és mindezt olyan mélyre hatóan teszi, hogy nem tudsz neki nem válaszolni. Ha terhesnek érzed a velük való kapcsolatot ápolni, akkor lehetőség szerint ne keresd a társaságukat. Tiszteld magad annyira, hogy megszabadulsz azoktól az emberektől, akik nem szolgálnak téged, hanem hátráltatnak!

Ha utálod a munkád

Az előző munkahelyemet annyira gyűlöltem a végén, hogy hasfájással keltem minden reggel, amikor mennem kellett dolgozni. Már-már ott tartottam, hogy feladom a hivatásom, mert megutáltam az egészet, pedig csak a helyszín volt rossz, illetve néhány olyan körülmény, amin könnyen lehetett módosítani. Ilyenkor váltanunk kell. Nem mindegy, hogy hogyan érezzük magunkat a napunk azon (jelentős) részében, amikor dolgozunk. Ha belegondolunk, több időt töltünk munkával, és az azzal kapcsolatos utazással, mint a családunkkal. Ha van lehetőségünk munkahelyet váltani, de csak a bizonytalanság tart vissza, akkor azt tanácsolom: ne féljünk változtatni. Már Hippokratész is megmondta: “Ha nem vagy kész változtatni az életeden, nem lehet segíteni rajtad.”

Lustaság!

Néha jól esik lustálkodni: egy tevékeny nap után, vagy hétvégén, esetleg nyaraláskor. Na, de amikor azt érzed, hogy az ülésen, fekvésen és a távolba révedésen kívül minden megerőltető, pedig tudod, hogy a szöges ellenkezőjét kellene csinálnod ahhoz, hogy jobb legyen a helyzeted, akkor kell erőt venned magadon. Amíg nem mozdulsz meg, addig csak nő a lelkiismeret-furdalásod. Ilyenkor magadba fordulsz, és eszel némi egészségtelent, hogy jobb kedved legyen, majd még annyira se lesz kedved mozogni. Ez egy ördögi kör. A legjobb egy társsal (baráttal, férjjel, kollégával) elkezdeni a mozgást, együtt könnyebb, mint egyedül. A kóros fáradtságon segíthetsz magnézium, valamint C és D vitamin pótlással, illetve bőséges folyadékbevitellel. Feküdj le időben aludni, hogy kipihenten kezdhesd a napot. Nagyban kíméled a mellékvesédet is, ha 10 órakor már ágyba bújsz. Az sem elhanyagolható, hogy a mozgás endorfint szabadít fel, azaz boldogabb is leszel!

Tele a padlás?

“Nem dobom ki, jó lesz még valamire!” vagy “Elteszem, majd úgyis belefogyok.” Ismerős? Ha egyszer már szemétnek ítélted, akkor az bizony az is, nem fogod már használni. Ha kihíztad, de mégis belefogynál, addigra úgyis kimegy a divatból és nem fog tetszeni. Szabaduljunk meg a felhalmozott vackoktól! Egy hosszú téli estén, vagy egy esős hétvégén nincs is jobb program, mint egy-egy szekrényt, néhány dobozt, vagy a padlást átvizsgálni, és ésszerűen átgondolva kidobálni minden felesleges tárgyat. Ha a környezeted rendezett és szellős, akkor a tested-lelked is sokkal könnyebb rendbe tenni. Nem utolsó sorban szuper érzés átlátható rendet tenni a szekrényedben vagy a raktáradban/tárolódban. Ugyanezt érdemes időnként megcsinálni a munkahelyeden, táskádban, pénztárcádban is. 

Szorongás, megfelelési kényszer, rohanó életmód

Gyakorlott szorongóként és újdonsült pánikzavarosként nehéz úgy okosat írni, hogy nem igazán tudom tálcán kínálni a megoldást. Viszont fontosnak tartom megtalálni a forrást, ahonnan ezek a tünetek eredhetnek. Szerintem nem lövök mellé, ha azt mondom, hogy 80-90%-ban a kisgyermekkor környékén kell kutakodni. Van akinek a kineziológus, van akinek a pszichológus válik be, de úgy gondolom, hogy mi laikusok kevesek vagyunk ahhoz, hogy a régről beragadt problémáinkat fel tudjuk oldani, majd kitakarítani, elsimítani. Függetlenül attól, hogy mennyire vagyunk érzékenyek a világra, van úgy, hogy segítséget kell kérnünk, de ezt semmiképp ne szégyelljük! Néhány saját tipp következik otthoni felhasználásra: feszült időszakban nekem nagyon bevált a Buteyko-féle légzésterápia, a citromfüves ülőfürdő, gyertyafény. Kifejezetten jót tesz, ha ilyenkor néhány alkalommal szaunázom, illetve egy nagyobb séta, vagy kardió edzés is segít. Ezekkel remekül le lehet vezetni a feszültséget, ráadásul költséghatékonyak is. Persze közel sem biztos, hogy ez a titok nyitja, de a lényeg, hogy meg kell keresnünk, hogy melyek azok a tevékenységek, amik segítenek ellazulni, mielőtt túlhajszolnánk magunkat. Ha mi is mindenhol csak elvárásokkal találkozunk, akkor a belsőnk részéről is jogos követelés a lazítás!

Úgy éreztem, hogy ha ma nem ehetek lángost, akkor összedől a világ. Így átalakítottam a receptem lassú felszívódásúra, hogy nyugodtabb lelkiismerettel ehessük. Isteni finom lett, nem is tudtam betartani, hogy csak másfelet egyek belőle, de holnap majd lemozgom. 🙂

Hozzávalók:

350 g teljes kiőrlésű liszt

150 g búzaliszt

2 dl tej

3 dl víz

1 csomag (50 g) friss élesztő

1 púpos teáskanál só

Növényi olaj a sütéshez

Sajt, tejföl fokhagyma a tetejére

Elkészítés:

A tej és víz keverékét langyosra melegítjük, ebben felfuttatjuk az élesztőt. Közben egy kelesztőtálban összekeverjük a száraz hozzávalókat, majd hozzáadjuk a felfuttatott élesztőt. Simára keverjük, majd kb. 20 percig meleg helyen kelesztjük. Az olajat felforrósítjuk, ezután olajozott kézzel gombócokat csipkedünk a megkelt tésztából, és lángos alakúra formázzuk a kezeink között. Mindkét oldalát pirosra sütjük, papírtörlőre szedjük, hogy felitassuk a maradék olajat. Tejföllel, sajttal, fokhagymával tálaljuk. Kalória bomba (ki se mertem számolni), de néha belefér. 

Nekem 12 db lett belőle, így egyenként 30 g ch-t tartalmaz. 

Szinte biztos vagyok benne, hogy azok a nők, akik az átlagosnál valamennyivel többet várnak a babájuk érkezésére, ezeket a stációkat mind végig járták. Elmesélem, hogy én hogyan éltem, illetve élem meg.

1,) A terhességi teszt

Elhatározzátok, hogy babát szeretnétek, hiszen eljött a Ti időtök. Az első néhány hónapban még talán nem is figyelsz a ciklusodra, és a tested jelzéseire, csupán azzal a boldog tudattal kelsz és fekszel, hogy ebben a hónapban akár már terhes lehetsz. Ahogy közeledik a nem várt menstruációd ideje,  izgulsz, hogy ne jöjjön meg, talán émelyegsz is az utolsó napokon, úgy érzed, hogy valahogyan máshogy fáj a pocakod, és mintha érzékeny lenne a melled. Így hát betárazol különböző érzékenységű terhességi tesztekkel, amit a fórumokon ajánlottak. Mivel nem tudsz várni, tesztelsz. Persze hogy negatív! Ennél negatívabb már nem is lehetne. Azért feltöltöd a tesztről készült képet egy kérdezz-felelek oldalra, hogy hátha valaki pozitívnak látja majd, és akkor lehet örülni. Ott lekiabálják a hajadat is a fejedről, hogy ne legyél türelmetlen, no meg vak, ez negatív, de majd lesz pozitív is, ne aggodalmaskodj. Pár nap múlva ismét tesztelsz egy negatívat, vagy megjön a menstruációd. Az elején nagyon elkenődsz, de megnyugtatlak: eltelik jó pár hónap, esetleg év, és alábbhagy a tesztvásárlási kedved és az az egy árva csík sem fog úgy kiborítani, mint az elején. 

2.) Család és barátok

Jó ideje együtt vagy a pároddal, talán már össze is házasodtatok, így aktuálissá válik a a kérdés: “És mikor jön a trónörökös?” Aztán van olyan kedves rokon, vagy barát, aki azt is az orrotok alá dörgöli: “Mire vártok még? Kifuttok az időből!” -mindezt úgy, hogy a saját mindenórás pocakját simogatja közben. A leendő nagyik is hihetetlen izgatottak: “Már nézegetem a babaruhákat, remélem hamarosan vásárolhatok is.” De ha nem kérdések, akkor tanácsok, vagy régi sztorik jönnek: “Próbálkozzatok, de ne görcsöljetek rá, úgy nem fog sikerülni.” Ja, úgy nem. De akkor Te se görcsölj rá arra, amit nagyon szeretnél. Vagy mutasd meg, hogy hogyan kell valamit nyomás alatt elengedni! “Ó, mikor én ennyi idős voltam, mint Te, az én kis Pistikém már óvodás volt, nem jó ám túl későn szülni”. Köszi. No, de ők legalább face to face állnak eléd. Van olyan is, amikor anyukádat állítják meg az utcán, vagy a barátnődtől érdeklődnek, hogy mikor lesz már gyereked. Ezt az én barátnőm nagyon szépen megoldotta: “Erzsike néni! Nem vagyok ott, amikor d.gnak, nem tudom, mikor lesz babájuk!” -nálam eddig ez vezet. Szóval nem egyszerű a környezettel megértetni egyrészt azt, hogy ez egy intim kérdés, amit majd Ti a pároddal megoldotok, másrészt esetleg vázolni azt, hogy ez nem biztos, hogy problémamentes kivitelezés lesz. Annak ellenére, hogy magánügy, meg kellemetlenül érint a sok kíváncsiskodó, jogos az elvárás és a kérdés is, hiszen ha szeretitek egymást, együtt tervezitek a jövőt, akkor nyilván gyermeket is szeretnétek. Nálam lelkiállapottól függ, hogy mikor hogyan reagálok. Volt, hogy elintéztem egy fél mosollyal, de olyan is, hogy egy-egy összejövetel előtt napokig szorongtam attól, hogy biztosan lesz, aki “kedvesen érdeklődik” majd.

3.) Terhes nők, kisbabák

No, ez megint nem egyszerű. Az elején odavagy attól, ha kisbabát látsz, vagy érzed az illatát, esetleg a kezedben tartod. Tetszenek az utcán a gömbölyödő pocakú kismamák, tán még rájuk is mosolyogsz.. Azt vizionálod, hogy hamarosan neked is lesz babád, látod magatokat hármasban, nagy boldogságban babakocsit tologatva. Nyugi, ez csak az első fázis. Jó pár sikertelen ciklus után, utálod az összeset. A kismamákat és a kisbabákat is. Meg a bababoltokat, ahova eddig néha bejártál nézelődni, sőt a biztonság kedvéért már törzsvásárlói kártyát is igényeltél, hiszen hamarosan kelleni fog. Irigy vagy a sikerükre, boldogságukra, és duzzogsz, szomorkodsz, amiért neked nem jön össze. Az még hagyján, ha ismeretlen! Na, de ha a barátnőd, kolléganőd, unokatesód, volt osztálytársad stb. terhes lesz, és akár személyesen, akár egy facebookra kiposztolt szedercsírát ábrázoló ultrahangos fotóból tudomásodra hozzák, na az a velőt rázó. Én 10-ből 9-szer úgy érzem, mintha leforráztak volna. Próbálsz mosolyt erőltetni az arcodra, vagy megnyomni a like gombot, de belül úgy fáj, amit leírni sem tudok. Aztán kis idő elteltével jön a lelkifurka, bánod, hogy akaratod ellenére így érzel, pedig nem vagy rossz ember. És tényleg nem is vagy az. Szerintem aki tagadja, hogy érzett volna így, az nem mond igazat. Ja, és sírd ki magad, meg kell gyászolnunk magunkat is, ne hagyjuk, hogy belül őrlődjünk!

4.) Kivizsgálások, orvosok, kanosszajárás

Miután konstatáltátok, hogy egy ideje nem kopogtat a gólya, elkezditek körüljárni a témát, hogy merre érdemes elindulni. Amit én javaslok: nőgyógyász, biológus, belgyógyász, és endokrinológus. Persze mire mindegyikből megtalálod a megfelelőt, addigra jó eséllyel túl vagy pár dühkitörésen, sírógörcsön, pánikrohamon stb. És ezt ugye a kellemetlenebbnél kellemetlenebb vizsgálatok sem könnyítik meg. Érdemes ajánlás alapján keresni szakembert, és sajnos a tapasztalat azt mondatja velem, hogy ha a körülmények engedik, akkor magánrendelésen érdemes próbálkozni. A TB által nyújtott lehetőségek siralmasak, ha nem vagy egészséges, vagy nyomozni kell, hogy az vagy-e. A TB-s endokrinológusom szerint pl. a PCOS egy nemlétező, kitalált nőgyógyászati betegség, az IR pedig csak divathóbort. Az ex-nődokim szerint pedig meddő vagyok. Szerencsére hamar felismerem, ha tévúton járok, így viszonylag kevés rossz tapasztalattal rendelkezem, de vannak hajmeresztő orvosok, akik még meg sem hallgatnak, vagy neadjisten félrekezelnek. Tájékozódj fórumokon, Facebook-csoportokban. Ha megtaláltad a számodra megfelelő orvosokat, szakembereket, akkor már csak egy zsák türelem és kitartás kell ahhoz, hogy az előírt terápiát tartani tudd. 

5.) Megbirkózni saját magaddal

Sokszor azt érzed, hogy eleged van az egészből. Nem is akarsz te igazából gyereket, sőt nem is szereted őket (na, jó, ez így nem igaz). Van, hogy elgondolkodsz, hogy valóban Te szeretnél-e családot alapítani, vagy csak a társadalmi nyomás uralkodott el rajtad. Agyalsz rajta, hogy hiányzik-e neked ez az egész felhajtás a kisbaba körül? Mégis csak egy huszonéves projectről van szó, ha úgy nézzük. Nem lehet, hogy jobb lenne így, hogy hétvégén lustálkodhatsz az ágyban, utazgathatsz, azt és akkor csinálhatsz ahogy Te akarod? Olyan is előfordul, hogy annyira figyeled, hogy mely napokon ajánlott együtt lenni a pároddal, hogy máskor már kedved sincs hozzá. Aztán megfordul a fejedben, hogy mi van, ha sosem lehet kisbabád? Mi történik akkor, ha ketten kell leélnetek az életeteket? Vagy azon is elgondolkodsz, hogy elhagy a férjed, ha nem tudsz neki szülni. Na, ekkor jött el annak az ideje, hogy keress egy jó lélekgyógyászt. Amióta pszichológushoz járok, sok minden változott, változik. Magamról jóval többet tudtam meg. mint hittem volna, és az önismeret által folyamatosan formálódom, alakulok. Például kiderülhetnek akadályozó lelki tényezők: legyen az egy feldogozatlan gyász, vagy egy rossz élmény a gyermekkorodból amit aztán közösen orvosolni tudtok. Ha a testedre fordítasz időt, pénzt, energiát, akkor ugyanezt a lelked is megérdemli, igaz? 

Indítsuk a napunkat egy lassú felszívódású isteni finom, saját készítésű pékáruval. 

Hozzávalók:

27 dkg teljes kiőrlésű liszt

8 dkg búzaliszt

1 csipet búzasikér

25 g friss élesztő 

250 ml langyos víz

1 tk só 

25 g olvasztott vaj

Az élesztőt a langyos vízben felfuttatjuk, és összedolgozzuk a többi hozzávalóval. Dagasztás után meleg helyen fél órát pihentetjük, majd lisztezett deszkán kör alakúra nyújtjuk. 8 cikkelyt készítünk, melyeket tovább nyújtunk, és kifli formájúra tekerjük. A 8 kiflit még negyed órán át kelesztjük a tepsin. A sütőt közben 210 °C-ra előmelegítjük,  és egy kis lábas vizet is a sütő aljába helyezünk, hogy párás környezetet teremtsünk. A kiflik tetejét kenjük meg kevés tejjel, majd 18 perc alatt süssük pirosra.

Darabja 30 g ch-t tartalmaz abban az esetben, ha 8 db-ot készítettünk. Fogyasszuk sok zöldséggel, könnyű szendvicsfeltetétekkel!

30 éves nő vagyok, egy csodálatos férjjel az oldalamon. 3 évvel ezelőtt elhatároztuk, hogy kiköltözünk a fővárosból, nem túl messze, de mégis nyugodt környezetbe, ahol csendben, nyugalomban telhetnek majd az évek. Ahol felnőhetnek majd a gyerekek, pirosodhat a paradicsom a kertben, és kutya, macska barátságban éldegélhet velünk. A paradicsomtermés azóta minden nyáron kiváló, lett egy kutyánk és egy cicánk is, ráadásul egész jóban vannak, a levegő tiszta, csicseregnek a madarak, de a gyermekáldás eddig elmaradt. Hála a Csodálatos Internetnek, a tüneteim alapján már diagnosztizáltam magamon a PCOS-t, amit a nőgyógyászom meg is erősített, majd javasolt egy intézményt, ahol a további vizsgálatokat is el tudják végezni rajtam, és endokrinológus segítségével helyrepofoznak. Addig ne is próbálkozzak a teherbe eséssel. Ekkor tudtam meg, hogy a PCOS nem nőgyógyászati betegség, csak vannak nőgyógyászati tünetei. Minden esetben igazolható inzulinrezisztencia (továbbiakban IR) áll a hátterében, ami pedig a belgyógyász/endokrinológus asztala, és ott kell elkezdeni munkálkodni a siker érdekében. (Bővebben a PCOS-ről itt) Felkerestem hát a Mens Mentis szerintem is legjobb endokrinológusát, aki egy terheléses cukor- és inzulinvizsgálat után megerősítette az IR jelenlétét, ráadásul IGT kíséretében, ami még pár lépéssel közelebbi pozíciót jelent a rettegett diabéteszhez, de még innen is vissza lehet fordulni. A módszer pofon egyszerű: tartani kell a 160 g szénhidrát/nap c. diétát, ezáltal elbúcsúzni a cukor minden formájától, a fehér liszttől és a finomított, valamint “agyonfeldolgozott” ételektől. A diéta mellett be kell vezetni az életünkbe a rendszeres sportot, legalább heti 3 alkalommal fél-egy órát, és inzulinérzékenyítő gyógyszert kell szedni előírás szerint. Mi sem egyszerűbb, igaz? Hát nem az. Főleg, ha valaki vidéken nőtt fel kakaspörköltön, nokedlin, rántott húson, vasárnapi süteményeken, mindezt tornaóra alól felmentve az iskolában. Ja, és a férjem ugyanígy nevelkedett, szóval nagyon nehéz volt elképzelnünk azt, hogy milyen is az egészséges életmód. Na, de ha muszáj, akkor muszáj. Minden orvos ugyanazt mondta: le kell fogyni és megfelelő körülményeket kell teremteni odabent a babának. A férjem is velem tartott, együtt kezdtük el megismerni az új alapanyagokat, elkészítési módokat, ízeket. Maradjunk annyiban, hogy meg lehet szokni. Aztán idővel megszeretni. Főleg azért, mert hihetetlen látványosan lehet fogyni is a segítségével éhezés nélkül. Most már minden olvasott receptet azon nyomban átkonvertál az agyam, hogy hogyan is kell elkészítenem ahhoz, hogy lassú felszívódású legyen. Időközben a férjemről is kiderült, hogy IR-es, azaz főleg indokolt lett a közös munka. No, a lényeg, hogy lelkesek voltunk egészen addig, míg el nem jött 2014 Karácsonya. Csodálatos ünnep, de nálunk mindent elrontott. Nem csak a diéta esetében, neeem. Utána valahogy elmaradoztak az edzések, a gyógyszert sem úgy szedtük, ahogy kellett volna, és szépen lassan visszahíztunk. Pedig olyan jó volt már minden: javultak az értékeink, nekem szépen kiürült a petefészkem, nem voltak benne már ciszták, viszonylag rendszeres volt a ciklusom, és erre elszúrtuk. Újra visszatérni a helyes útra pedig sokkal nehezebb, mint az ismeretlenbe belevágni, így el is tartott egy évig, mire újfent összeszedtük magunkat. Időközben  ismét PCOS-s képet mutattak a petefészkeim, ráadásul az endometriózis gyanúja is beigazolódott nálam, ami nagyon kellemetlen, erős fájdalommal jár. (Bővebben az endometriózisról itt) Indokolt volt tehát újfent életmódot váltani, amit 2016 hozott el nekünk egy teljes év lazsálás után. Itt tartok most

Úgy tudom, hogy ahhoz, hogy egy blog népszerű legyen, első sorban meg kell találni a célközönséget, vázolni a tematikát és felkelteni az olvasók érdeklődését akár a témával, akár a stílussal. Nem értek az íráshoz, fogalmam sincs, hogy csak magamnak fogom-e vezetni ezt blogot, vagy esetleg lesz néhány olvasóm, akikkel egy cipőben járunk. 

Nem kezdtem volna bele az írásba, ha a tegnapi ülésen Tímea -a pszichológusom- nem javasolja. Azt mondta, hogy ez arra is jó lehet, hogy csak magamnak vezetem a velem kapcsolatos történéseket, de akár másoknak is segíthetek. Ekkor felvillant az izzó a fejem felett, mint a rajzfilmekben, hogy ha ezzel csak egy nőnek is segíthetek, akkor miért ne?!

Szóval a blogom elsősorban olyan nőknek fog szólni, akik gyermekre vágynak, de eddig még nem adatott meg nekik. A téma pedig annak az útnak a boncolgatása lesz, ami a babánkhoz vezet. Ugyanis lesz Neked is, nekem is. Aki már résztvevője ennek az izgalmas túrának egy ideje, akár csak néhány hónapja, netán évek óta, az tudja, hogy mivel jár: egy irtó nehéz hátizsákkal, amiben régi, felesleges dolgok is vannak, nagyon szűk ösvényekkel, nehéz tereppel, útvesztőkkel. A GPS-t ugyebár elhagytuk, így sokszor magunktól kell “újraterveznünk”. Ráadásul sokan jönnek velünk szembe, akik elől nehéz kitérnünk, és van, hogy megütjük magunkat, ami fájdalommal jár. Azért, hogy árnyaljam a képet, találkozunk segítő vándorokkal is, akik biztatnak, támogatnak minket. A táv ismeretlen, fogalmunk sincs, hogy meddig megyünk még, de azt tudjuk, hogy célba fogunk érni. És ami a legfontosabb: nem egyedül megyünk, hanem együtt, mert úgy minden könnyebb!

Íme néhány címszó, amiről biztosan fogok írni: boldogság, házasság, család, egészség-betegség, inzulinrezisztencia, PCOS, endometriózis, 160 g ch diéta, mozgás, gyógyszer, pszichológia, álmok, érzések.